Régiónk őstörténete a római megszállás koráig

Obrázok používateľa Willant

Európa egyes részein létrejöttek az „első települések", az ún. társadalmi közösségek, és lerakták a kulturális-társadalmi fejlődés alapjait. Míg az új közösségeknél a földművelésre és állattenyésztésre helyeződött a hangsúly, mindeközben már az első mesterségek is megjelentek, mint pl. a mindennapi életben jelentős szerepet betöltő fazekasság.

A neolitikus forradalom következményeként Kr. e. 5. évezred   körül vidékünkre is megérkeznek az első telepesek. Településeik maradványait az 1965-67-es ásatások során a volt papírgyár területén sikerült feltárni. A feltárt lelőhely a vonaldíszes kerámia1 kultúrájának zselízi csoportjához tartozó őskori település volt, mely az újkőkorból, vagyis a neolitikumból származik. Jelentőségét továbbá az is emeli, hogy a legnagyobb neolitikus település, amelyet a Kárpát-medencén belül sikerült feltárni.

Az ásatások során kiderült, hogy egy nagy kiterjedésű faluról van szó, melynek lakói délről érkeztek (Anatólia, Egeikum), és a kultúrák hatására folyamatosan áttértek a letelepedő életmódra. Folyóvölgyekben, vízpartokon, nagy kiterjedésű telepeken, cölöpszerkezetű hosszúházakat hoztak létre. A mi feltárásunk is ezt bizonyítja, ugyanis kb. 30 ház került elő, melyekben 2-5 család élhetett. A leghosszabb 30 m, a legrövidebb pedig 9 m lehetett. Életmódjukról annyi bizonyos, hogy már növénytermesz¬téssel, állattenyésztéssel és fazekassággal is foglalkoztak, de még a vadászat és a halászat is jelentős szerepet töltött be mindennapi életükben.

Fazekasságuk ékes bizonyítékául szolgál, hogy itt indult fejlődésnek a kultúrák behatárolásánál fontos kerámiakészítés. Általuk ugyanis a kerámialeletek segítségével könnyebben meg tudjuk határozni, hogy az adott terület lakossága mely kultúrkörbe tartozhatott. Ebből kifolyólag elmondhatjuk, hogy e népcsoportnál jelentek meg azok a díszes edény-formák, amelyek a vonaldíszes kerámia tipikus jellegzetességei. E kerámia díszítésében a karcolt vízszintes vonalakat összekötő gödörcsoportok a jellemzőek. Éppen ezért a nevét e jellegzetes díszítőtechnikájáról kapta, mint ahogy az Párkány fennmaradt emlékeinél is jól megfigyelhető.

Temetkezési szokásaikról annyi ismeretes, hogy halottaikat általában otthonuk közelében, zsugorítva, kuporgó testhelyzetben földelték el. Olykor vörös okkerral színezték az elhunyt arcát. Egyes kutatók szerint, valószínűleg, az örök élet reményében. Más társaikat viszont, akiket nem kívántak viszontlátni haláluk után, ül. hogy ne térhessenek vissza a sírból, ne árthassanak az élőknek, összekötözték. Ezt bizonyítják a feltárt sír¬leletek is. Az akkori ember hitt már bizonyos túlvilági erőkben, éppen ezért temetkezési szokásaik egyben kultikus célt is szolgáltak.

A kedvező feltételeknek és a megváltozott éghajlati viszonyoknak köszönhetően további népcsoportok érkeztek térségünkbe. Hamarosan félnomád törzsek jelentek meg a Garam alsó folyásánál, valamint folyóink mentén. Az említett törzsek őshazája valószínűleg az Ibériai félszigetre tehető. Elmondhatjuk, hogy a neolitikus kultúrát fokozatosan felváltotta a Badeni-kultúra. Lelőhelyeit megtalálták Közép-Európa számos vidékén, Párkány környékén is. Cölöpszerkezetes házaik falát nem tapasztották be agyaggal. Feltárásaink annak tényét is bizonyítják, hogy állattartó illetve pásztorkodó népcsoportról lehetett szó.

Temetkezési szokásaikat tekintve elmondhatjuk, hogy halottaikat zsugorított testhelyzetben vagy hamvasztva, a túlvilági életre szánt tárgyakkal együtt temették el. Halottaik fölé, a sírokra gyakran nagy mennyiségű követ helyeztek el, melléjük vagy közelükben az ún. rituális ceremónia során feláldozott állatokkal együtt. Ez a szokás egyben túlvilági létben való hitüket is bizonyítja. Badeni-kultúra hatására, a mezőgazdaság terén is jelentős átalakulások történtek. Fokozatosan elterjedt a földművelés új technológiája, de az állattenyésztés terén is jelentős változások mentek végbe. A leletek elsősorban Muzsla-Csenke környékéről származnak. Itt elsősorban a mindennapi életükben használt tárgyakról és egyéb használati eszközökről van szó. Találunk köztük ivópoharakat, serlegeket, különféle tárolásra használt edényeket, de akadnak nagyobb üstök is, melyeket valószínűleg élelmiszerek tárolására használták. A réz korszakát ezután fokozatosan felváltotta a bronz korszaka. (Kr. e. 2200 - 750), amely a rézkori kultúra folytatása.

A régészeti feltárásokból kiderült, hogy az itt jelen lévő népcsoport meglehetősen fejlett, egységes bronziparral rendelkezhetett, amit a vidék sűrű településszerkezete is igyekszik bizonyítani. Mindehhez az is hozzájárult, hogy egy nagyon érdekes keverékműveltség alakult ki térségünkben, az itt élő népesség és a beáramlók között.  Erről tanúskodnak hamvasztásos sírjaik és későbbi urnatemetőik.

A halomsíros kultúrát felváltó urnamezős kultúra lakóházait és telepszerkezetét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezzel kapcsolatban elmond¬hatjuk, hogy nyílt szintű telepekről van itt szó, melyek általában 3-4 m x 6-8 m nagyságú, cölöpszerkezetű épületek lehettek. A kultúra hordozói magasan művelték a bronzot, ugyanis az ásatások során időnként kardokat, tokos baltákat, sarlókat, bronzedényeket, karpereceket, tűket és réz¬nyersanyag lepényeket tartalmazó leletek is találtak. A bronzkor végén, úgy, ahogy a Kárpát-medence, Párkány és környéke is a nagy népmozgások színterévé vált. Ez elsősorban kiváló földrajzi adottságainak volt köszönhető. Újabb népcsoportok jelentek meg vidékünkön, melyek érkezése Kr. e. VIII. századra tehető. Elsőként a szkíta íjászok érdemelnek említést, valamint Kr. e. IV. századi illír törzsek közé tartozó pannonok és azalok is megfordultak e vidéken. Az említett népcsoportok által egyre nagyobb kultúrkörré válik régiónk, hiszen magukkal hozták az ún. Hallstatt-kultúrát. A Hallstatt-kultúra meglehetősen gazdag szellemi és kulturális örökséget hagyott ránk. Erre utalnak Párkány és környéken is megtalálható nagyméretű földváraik és kultúrgödreik. A korai vaskornak, vagyis e kulturális hatásnak, végül a kelták megjelenése vetett véget.

Őshazájuk valószínűleg nyugati Hallstatt-kultúra vidékére (Rajna és Felső-Duna mentére) tehető, ahol Kr. e. V. században élhettek. Onnan kezdtek minden irányba terjeszkedni, indultak el kalandozásaik útjára: Galliába, Hispániába, majd a Brit-szigetekre nyomultak és végül Kr. e. IV. században elérték Itáliát, Illíriát és a mai Csehország területét.

Vándorlásaik következtében hozzánk is megérkeztek és Kr. e. II. századra egységes törzsszövetséget hoztak létre. Ez elsősorban annak tudható be, hogy egyes csoportjaik, akik Észak-Itáliában éltek, de miután a rómaiaktól Kr. e. 191-ben katasztrofális vereséget szenvedtek Kárpátmedencében telepedtek le. Itt lassan erős néppé kovácsolódtak és szervezettségüknek köszönhetően fokozatosan felfedezték és birtokba vették az egész Kárpát-medencét, tehát a mi vidékünket is.

A kelta jelenlétről adnak tanúvallomást az itt feltárt régészeti leletek is. Telephelyeik maradványaiból, amelyeket a régészek Párkány és környéke határában is megtaláltak. A feltárásokból kiderült, hogy már valószínűleg erődített helységekben lakhattak. Lakóházaik deszkából és fűzfagallyakból sövényszerűen készültek, melyeket szalmával és náddal fedték be.

A földművelésben is eredményesek voltak, hiszen már búzát, kölest termeltek és az ő nevükhöz fűződik a szőlőtermelés hagyományának megteremtése is vidékünkön. A magas műveltségi szint elsősorban az írás, majd a pénz megjelenését eredményezte. Az elsők voltak, akik II. Fülöp és Nagy Sándor mintájára ezüst tetradrachmákat és arany biatétákat készítettek.

Pénzeik, érméik egyes példányait környé-künkön is megtalálták, melyek részben kultikus és ikonszerű elemeket is tartalmaztak. Ezek általában mitologikus, isteni attribútumokként funkcionáltak.

Ami a temetkezési szokásukat illeti elmondható, hogy az el-hamvasztásos módszert alkalmazták. A hamut edényekbe gyűjtötték és kövekkel védve, 1,5 méter mélyre, vermekbe helyezték el. Edényeik közt találunk durvább kidolgozású és kisebb díszítésű kisfülű fazekakat, tálakat, apró csészéket is.

A kelta műveltség nagyban hozzájárult régiónk további fejlődéséhez. Műveltségük által igyekeztek régiónkat egységbe foglalni, s egyben olyan gazdasági és kulturális tendenciát sugallni, amit az utánuk következő rómaiak is megcsodálhattak.

A kelták után a rómaiak is megjelentek, és igyekezték uralmukat a későbbi Pannónia tartomány területére is kiterjeszteni. Míg Kr. e. I. szá-zadban csupán kereskedelmi kapcsolatban álltak Kárpát-medence né-peivel, addig Augusztus római császár hároméves pannóniai háborúját követően, e területeknek egyes részei is az ő uralma alá kerültek. Ugyanis Augusztust követően fokozatosan meghódították régiónkat, és Claudius Pannónia néven a Római Birodalmon területén egy új tartomány megalapítását túzte ki célul.. A rómaiak egészen a Duna vonaláig vonultak, s így a mai Párkány (Anavum) fontos átkelési ponttá vált.

Forrás: PhDr. Gerstner Ákos történész. PÁRKÁNY kulturális öröksége és régészeti emlékei.

Kategórie článkov: