Okolie

Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerik Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik.  A Csörsz-árok, melyet Ördög-ároknak is neveznek, egy történelem előtti, hatalmas erődrendszer, mely észak - déli irányban húzódik Szitnótól a Garam és az Ipoly nyugati partjának vonalán, Kőhidgyarmaton keresztül egész a Dunáig. Dunakeszi térségéből halad keletnek a Duna-Tisza-közén, majd a Tiszántúlon délre fordul és Debrecenen, Aradon valamint Temesváron áthaladva Viminacium (22) és Margum (23) között éri el az Al-Dunát. Szlovákiai szakasza meghaladja a 60 km-t. A Csörsz-árokrendszer néven ismert sáncárok-rendszer több egymással párhuzamosan futó védelmi vonalból áll. Feladata volt a római csapatok ellenséges területekre való felvonulásának és ottani eredményes tevékenységüknek biztosítása. A kérdéses időszakban csak a szarmaták szállásterületei estek teljes egészében a sáncok határain belülre, így azok megépítése mindenképpen a szarmatákhoz kapcsolódik. Az építkezéseket római mérnökök irányították, sőt, a római csapatok részvételét sem lehet kizárni. Erre utal a sáncok szerkezete és tervszerű rendszere is. A sáncárok-rendszer belső vonalát a 4. század első felében kezdték el építeni, és a 339-es év a legvalószínűbb annak befejezésére. Ekkor ugyanis a 338. júniusi sirmiumi megegyezésben Pannóniát megkapó I. Constans császár több hónapot a térségben töltött, melynek során még a sarmaticus címet is felvette. Megfigyelhető, hogy mind a belső, mind a külső sáncok ugyanazt az irányt követik. Ezeknek az erődöknek mindegyikét stratégiailag fontos helyen építették, leginkább a különböző Barbaricumba, a Római Birodalmon kívülre eső területek felé tartó utak kiindulási pontjainál. A gótok Római Birodalomba történt befogadása megszüntette a gót fenyegetést, akik a birodalom határain belülre kerülve egyszerűen meg tudták kerülni a Csörsz-árokrendszert.

Po rozšírení severnej hranice Ríma sa začínajú prvé dochované písomné dejiny nášho kraja. Rímske impérium obsadí územie po Dunaj v 1. storočí nášho letopočtu. Vytvorí sa provincia Panónia a Dunaj sa stáva jej severnou hranicou. Vybudujú takzvaný LIMES ochranné opevnenie na pravej strane Dunaja. Tábory sú rozmiestnené vo vzdialenosti 10-15 km. Strážne veže ešte hustejšie, sú vo viditeľnej vzdialenosti od seba, nimi je zabezpečená vojenská komunikácia. Do tohto obranného systému je začlenené aj vyvýšené miesto SOLVA, dnešný hradný kopec v Ostrihome, odkiaľ je výborný výhľad na opačnú stranu - územie Germánov a sútok Hrona a Dunaja.

Okolitá krajina očarí najprv výzorom, hory a lesy, doliny a pahorkatiny, rieky a potôčiky, potom si všimneme mestá, dedinky, ľudí a kultúru. Všetkého je tu nadostač! Mierne rovinaté kopčekmi posiate pohorie Gerecse. Za ním sa majestátne týčiaci kopčisko Nagy-gete, akoby strážca južnej hranice pohoria Piliš, nedohľadná Podunajská nížina a kráľ riek Dunaj. Nájdete tu od ukrytých malebných dedín až po hrdo sa vystavujúce mestské sídlo kráľov takmer všetko. Turista je ale tvor zvedavý, prejdime sa teda a poukazujme najkrajšie miesta tohto kraja...

Dávny svätý muži - zakladatelia prvotných ľudských sídiel ako je napríklad Stonehenge, Delphoi alebo Machu - Pichu registrovali tieto miesta a tu založili sakrálne centrá sveta...

Dömös - Prepošstvo Na západnej strane obce nad cintorínom sa po stáročia týčil už len pozostatok múru 4-5 metrov vysoký. Okolo múru v roku 1970 začali pod vedením pána László Gerevicha archeologické vykopávky. V rokoch 1063 Béla I. a v roku 1079 László I., vtedajší králi, sa tu často zdržiavali. Bývalý hrad v XII.-XVI. storočí viackrát prebudovali. Z tohto obdobia sa zachovalo značné množstvo pamiatok. Hlavne pivničné časti, základy dvoch kostolných veží na západnej strane a múr okolo kostola veľkosti 70x70 metrov.