A sétálóutca két emberöltővel ezelőtt

Párkány város főbírája és képviselőtestülete, melynek tagjai többségükben gazdák, iparosok és kereskedők voltak, egyhangúlag elhatározták, hogy rendbe teszik a Rákóczi utcát. Hogy valamennyi korosztály tudja melyik utcáról van szó, hát a Beneš, Gottwald és a Stalingradská – tehát a Fő utcáról. Rendbe hozták a járdákat a járdák mellett az árkokat és a szép sárga keramit két oldalára, valamint a járdák mellé platánokat ültettek szép sorban. A járda és a keramit közötti részt pedig betöltötték terméskővel. Szép lett az utca. Az itt lakóknak kötelességük volt minden szombaton felseperni és meglocsolni a járdákat, télen pedig letisztítani a havat. A banknál volt a buszmegálló meg a taxisok standja. Talán négyen is voltak. Innen indult a Kovácsék zöld busza meg a Vašičeké – minden induló és érkező vonathoz. Megálló mindenütt volt, ahol valaki fel vagy le akart szállni. Ez az utca Párkány legnépesebb utcája volt. Minden házban legalább egy vagy két család lakott. A banképületben laktak a járási alkalmazottak. Mellette volt a Scheiberék szatócsüzlete. Ezután következett a Schiller ház, majd a Czukkermandliház következett. Ők bádogosok voltak és az udvarban volt a műhelyük. Ezt a községi vendéglő épülete követte.

Bejárata a színházterembe vezetett, amely később mozi lett, mellette a kávéházban esténként élőzene szólt. Nagy bejárati kapuja az udvarra vezetett. Volt itt egy szállodai szoba is, és a bérlők lakása. Sokáig Zahovayék voltak a bérlők. A következő házban Khon-nak volt üveg és vaskereskedése és az udvarban nagyraktára. A sarkon a Kövesék rőfös áruval üzleteltek. A templom köz után Steiner Arnoldnak volt vegyes üzlete. Ezt az Otoldicsék háza követte. Elöl Kosinának volt fényképész műterme, hátul pedig ők laktak. Molnár Kálmán szíjgyártó műhelye után Neumannék cipőüzlete következett, azután pedig a Katula-ház. Mézeskalácsos üzlete az udvarban volt, az utcán pedig az üzlete, s itt volt a Begovics-féle borbélyüzlet is.

Az udvarban volt még a Bakának a szabósága, és a Kolozs néni galantériája. A Katuláek mellett volt a Tarnai-ház, majd a Répásiék háza – benne rőfös üzlet. Ezt a Hoffman-ház követte, sz udvarban kőfaragó műhellyel. A házban utcai frontján volt még Spátay Béla szabósága és a Braun rőfös üzlete. Ezt követte az újonnan épült – Krizsán Centrál Hotel és vendéglő, majd Haár Adolfék háza, utána pedig a másik Haár nagykereskedése volt, a sarkon pedig a lisztes Hirsonék. Ezt követte a Csillag köz, azaz a mai Tűzoltó utca. A köz után – az utca-fronttól beljebb volt a mi házunk. Itt állandóan változtak az üzletek, mert gyakran volt tűzvész. Volt itt temetkezési vállalat, cukrászda, vagy a Bohákék festéküzlete. A zsinagóga mellett volt a Fatter-ház, benne Munka bácsi kalapos üzlete és a Fatterék üveg-porcelán kereskedése, az udvarban pedig képkeretezés és épületüvegezés. A szép zsinagóga mellett volt a Reinicz sakter lakása, az udvarban pedig két tantermes zsidó iskola. Ezután a Schrankék nagy ecetgyára és lakása következtek. A nagy kapu után volta Starkbauerék háza, akik villanyszereléssel és bicikli eladással foglalkoztak. A következő ház a párkányi iparosok és kereskedők székháza, valamint olvasóköre volt – itt laktak még Ürgéék is. Ezt Lőwy-ék követték, akiknek szén– és fakereskedésük volt. Knappék után a Barsmegyei bank szép nagy épülete következett és a másik Fatter-ház, benne cipőüzlet és műhely. Ezután a Mészáros csizmadia háza, majd üres telkek következtek. A Kálvária domb mellett Stégmárék laktak, akik szabósággal foglalkoztak. A Kálvaria domb télen a legjobb szánkózási lehetőség volt a gyerekek számára a Füvellő felé hajló nagy lejtőn. A bankkal szemben a Híd út bal felén volt Nagy Pista bácsi szép klasszikus patikája.

Vele szemben a Fő utcán a sarokról termeivel a Híd utcába behúzodva a Pollákék nagy tükrös kávéháza állt. A bejárat mellett kis üvegüzlet, a kapu után Friedék rövidáru-kereskedése. Ezt követte a Kamerda-ház, amelyben zöldség-gyümölcs üzlet volt. Az udvarban laktak még Javorkáék, aki kötélverő mester volt. A Vichor-ház következett egy nagy vaskereskedéssel. Mellettük lakott Mészáros nagygazda családja. Ezt követte a Bíler hentes, de ezt a házat lebontották, s helyére épült a Baťa. Nemes Flóriék után, ahol az Ürge Józsinak volt vaskereskedése, következett a szép emeletes Schiller-ház. A földszinten mezőgazdasági gépeket árult és vaskereskedése is volt, s az emeleten laktak. A következő házban Schiller Titusz kereskedése volt, a nagy kapu után Büchler húscsarnoka következett, majd ifj.Schiller Lipot fűszerüzlete. Ezt a Frühauf-ház követte, nekik ügyvédi irodájuk volt. Minden házban ott laktak a tulajdonosok. Következett a Turbács kötélfonó mester háza – az udvarban a lakásuk meg a műhely és Horváth Jakab péksége. A kapu után Weiszék üzlete volt. Ezt Mészárosék telke követte, amelyen Várady bácsi órás üzlete és a Schenkár-bazár volt, majd a Klész-féle fűszerüzlet. Egy drogériájuk a Pozsár ház után volt. Következett a Godóék szép nagy vendéglője, ahol gyakran rendeztek finom disznótoros vacsorákat Krizsánékkal felváltva. A sarkon volt a Kreinék háza – benne a kocsmájuk. A temetö köz után a sarkon volt Egenhoffer néni szatócsboltja, majd Gondosék nyomdája, papír– és könyvkereskedése. A következő házban Tomancsekék laktak, akiknek női-férfi borbélyüzletük volt, majd a Steiner doktorék háza következett.

Ezután a Szalma-ház – benne Rosembergék órás üzlete. A kapu után Shulcz doktor rendelője és egy szép nagy biciklibolt. A következő a Bernáth-ház volt. Itt lakott a közkedvelt tanító néni és az öreg Bernát bácsi, aki a keményítőgyár híres csirizmestere volt. A kapu után, ahol az udvarban Menczellék laktak, borászat és sörpalackozó volt. Az utcán pedig Panc fűszerüzlete állt. Ezt a Klement ház követte – nekik nagy gazdaságuk volt. A házuk falán még ma is ott van az 1838-as nagy árvíz szintjelzője, amely embermagasságig jelöli a vízszintet. A Schturmék hentesüzlete következett, ahol húsz fillérért egy nagy zacskó friss töpörtyűt lehetett venni. Ezt Fekete Istvánék háza követte, aki közismert tanító volt. A következő házban Némethék laktak, majd Schatzék következtek és Locznerék, akiknek az udvarban mosodájuk volt. Az Ady utca helyén bekerített üres telek volt. A sarkon a Gerstner szabómester háza állott, majd Cservenkáék kedvelt vendéglője következett. Hát ezek a derék polgárok voltak egykor a Fő utca lakói. Azért neveztem sétálóutcának, mert ez volt a párkányi híres korzó. Tavasztól őszig minden vasárnap délután az itt lakók meg az öregutcaiak, no meg a nánai út és az „Ürge város” lakói is ide jöttek sétálni a napos oldalon lefelé, a túlsó oldalon meg vissza, egész délután élvezve a tiszta levegőt meg a csendet, amit csak néha-néha zavart meg egy lovaskocsi vagy autóbusz. Amíg az esti alkonyat hűvösebb lehelete meg a vacsora kellemes illata haza nem szólította őket. A házak megnevezésében Bözsi néni, özv. Németh Lászlóné és a régi párkányi barátaim segítettek, a képeket meg Pokorni „Pokesz” Laci kölcsönözte.

Fatter Imre. Zdroj: Štúrovo a okolie 2005/3 Párkány és vidéke.