Turisticko-informačná stránka Štúrova

A Kárpát-medence területén az  i.sz. 1. század végén  a korábbinál melegebb és szárazabb, nagyjából a mai észak-olaszországiéval megegyező időjárás köszöntött be. Ezt támasztja alá római kori tölgyfa maradványok rendkívül sűrű évgyűrű-szerkezete, mediterrán jellegű növények (füge, kajszi, barack, szilva, körte) bizonyított előfordulása, a szőlő magas, lugasos művelésének számos képi ábrázolása egyaránt. A régészeti és archaeobotanikai leletek tanúbizonysága szerint a 3-4. századi római villagazdaságok kertjeiben fejlett gyümölcs és szőlőtermesztés folyt. A rómaiak által meghonosított gyümölcsök a Római Birodalom bukása után sem pusztultak ki Pannónia területéről. Diótermesztésünket a rómaiak alapozták meg. A barackot is ők honosították meg nálunk. A sárgabarack ugyancsak római közvetítéssel jutott el hozzánk. A rómaiak nálunk is terjesztették a nemes cseresznyét, de a szilvát, körtét, almát is kedvelték és szaporították. A fejlett római kereskedelemnek köszönhetően import gyümölcsök maradványai is előfordulnak Pannóniában: füge, datolya, olajbogyó. Fenékpusztán szenesült kávészemeket is találtak már, bár erről csak szóbeli közlésből tudunk.

Históriu spúšte ľadovej povodne  poznáme najmä z udalostí v Budapešti. Barón Miklóš Wesselényi a gróf Széchenyi István v svojich pamätiach opísali udalosti takmer z minúty na minútu. Ako nastalo nakopenie ľadu, ako sa pretrhli hrádze, ako zaliala voda ulice. Preto sa často stáva, že túto povodeň nazývame Budapeštianska. Táto povodeň ale narobila škody po celej dĺžke Dunaja, od Nyergesújfalu až po Moháč. Medzi prvými zatopenými mestami bolo aj mesto Ostrihom. Ako pamätné memento ostali po celom meste v kameni zamrznuté ruky na mramorových tabuliach, ktoré ukazujú dátum a hladinu vody pri tejto udalosti. Vydajme sa spolu vypátrať, aký bol v tom čase skutočný stav Dunaja v tomto kráľovskom meste.

A római uralom. A mindinkább terjeszkedő római birodalom a pannónok meghódítását is kitűzte czéljául. E feladat a brundusiumi egyezség alapján, Kr. e. 40-ben Octavianusnak lett kötelességévé. Ez pedig azért volt szükséges, mert a római tartományokból a száraz út erre vezetett Dáciába és a Balkán félszigetre.

A pannonok és dalmátok ezt tudván, folyton forrongtak a rómaiak ellen. Octavianus mostohafiát, Tiberiust küldte ellenök. Ez Kr. e. 11-ben mindkét nép ellen egyszerre harczolt s mindkettőt engedelmességre szorította. Ekkor Octavianus Dalmátiát Pannóniával és Moesiával együtt, Illyricum név alatt császári kormányzás alá helyezte és császári helytartót (legati augusti pro praetore) állított a provincia élére. Tiberius e győzedelmes hadjáratáért Kr. e. 9-ben diadalmenetben részesült. Octavianusnak e győzelemre vonatkozó szavait megőrizte a Monumentum Ancyranum. A császár így szólt: "Miután Tiberius Nero, mostohafiam, - ki akkor még hadvezérem volt, - a pannon népeket legyőzte, - melyekhez uralkodásom előtt római hadseregem nem jutott, - alávetettem a római nép uralmának és Illyricum határait a Duna folyam partjáig toltam elő." Illyricum tartománynak éjszaki határa azonban csak az Al-Duna és a Száva volt. Az ezen túl éjszakra fekvő vidék egész a Közép-Dunáig állhatott a római birodalommal szövetséges viszonyban, de nem volt még provinciaként bekebelezve. A római csapatokkal való folytonos érintkezés megismertette a katonai szervezetet és meghonosította a római nyelvet. Magyarország dunántúli részébe nyugat felől nyomúltak előre a rómaiak, még Augusztus idejében.

Niekedy aj obyčajná, málo známa obec dokáže prekvapiť technickým unikátom, ktorý dlhé roky unikal našej pozornosti. Počas písania knihy o mostoch, pri hľadaní informácií o celkom inej konštrukcii, som často úplnou náhodou natrafil aj na zopár výnimočných historických stavieb, na ktoré sa už medzičasom zabudlo. Jeden z takýchto najväčších "objavov" bol aj železobetónový most postavený v rokoch 1907 - 1908 pri obci Kamenica nad Hronom (neďaleko mesta Štúrovo). V čase výstavby patril tento most medzi najväčšie železobetónové oblúkové mosty svojej doby.

Okolo roku 1200 pred naším letopočtom obývali priestory okolo Štúrova (hlavne svahy Čerhátskych pahorkov) pastierske kmene tzv. doby strednodunajskej-mohylovej (Skýtovia). Ich lokality dokumentujú žiarové hroby z archeologických vykopávok v Bíni, Kamenine a Belej.

Priaznivé klimatické podmienky a úrodnosť pôdy neustále priťahovali nových a nových osadníkov. Okolo roku 600 pred naším letopočtom datujú sa aj prvé zmienky o osídlení dolných tokov Hrona a Ipľa keltskými kmeňmi. Podľa gréckeho dejepisca Hero-dota súčasne s Keltmi sa zdržiavali na týchto priestoroch aj menšie kmeňové zoskupenia Roxolánov a Jazygov. Rybolov a pastierstvo boli hlavné zamestnania starovekých kmeňov, ktoré hľadali obživu v týchto priestoroch. Z týchto pohnútok smerovalo aj osídlenie bližšie k toku Dunaja. Vysúšali priestory medzi zamokrenými meandrami, kde si budovali príbytky. Keltovia boli teda prví usadlíci v katastri dnešného mesta Štúrova. Udržali sa tu i napriek silnej imigrácii germánskych Kvádov a stopy po ich pobyte sa tu datujú ešte od I. storočia nášho letopočtu.

Dňa 28.11.2008 Navštívila naše mesto HRT (Hrvatska radiotelevizija) Celá akcia bola zorganizovaná ako ich podnet, prvotný kontakt bol na web www.sturovo.com po pozitívnej odozve vďaka tlmočníkovi ktorého som zabezpečil, navštívili mesto. Mal to byť program o výhodách vzájomného spolunažívania dvoch krajín v rámci EU.