Turisticko-informačná stránka Štúrova

A római hódítással megnőtt a terület jelentősége. A környék, a Garam torkolat vidéke ebben a korban lép az írott történelembe. A római birodalom az 1. század első felében szállta meg a Dunántúlt (Pannoniát) és a Duna vonalát tette meg a birodalom határává. A határt védelmező erődrendszer a limes, mely a Duna jobb partján húzódott katonai táborokból és őrtornyokból állt. A táborok 10-15 kilomé­terenként épültek, köztük az őrtornyok - melyek látótávolságban voltak -biztosították az összeköttetést. Ebbe az erődrendszerbe épült bele a Garam torkolatával szemben emel­kedő magaslaton (a mai esztergomi Várhegy) a rómaiak Solva nevű erődít­ménye, ahonnan kitűnő rálátás nyílt a germánok földjére, a tárgyalt Duna-Garam-szög területére.

A viziváros falában a rondella közelében egy elfalazott bejárati ajtó fölött kőbe karcolt arab-betűs felirat látható. (32) A felirat már régebben is ismeretes volt és elsőnek Goldziher értelmezte.(33) A kapuról, amely fölött van, azt tartja a hagyomány, hogy 1543. augusztus 8-án itt hatolt be a városba először a szultán serege. A felirat teljesnek látszik és mindössze két sorból áll. Az első sora aránylag jól olvasható, a második majdnem olvashatatlan.

V Ostrihome v štvrti Viziváros, nad bránou domu, ktorý bol pôvodne vstupom do opevneného mesta, je zamurovaná kamenná doska, na ktorej je arabský nápis. (32) Nápis bol už dávnejšie preložený Goldziherom. (33). Podľa tradície sa tvrdí, že tu dobili Turci 8. augusta 1543 Ostrihom a cez túto bránu vkročili do mesta sultánove vojská. Nápis sa zdá byť zachovalí a pozostáva iba z dvoch riadkov. prvý riadok sa dá dobre čítať druhý nie.

Az írásos források 1156-ban említik először a községet, de a terület településtörténete már néhány évezreddel korábban, az újkokorban kezdődött. A Muzsla határában található régészeti lelőhelyeket különböző módon fedezték fel: egyrészt felszíni anyaggyűjtéssel terepbejárások alkalmával, másrészt az építkezési munkáknál, az utóbbi időben pedig légifelvételezés segítségével is. Az eddig ismert lelőhelyek száma elérte a negyvenet (I. tábla). Első pillantásra ez a szám alacsonynak tűnhet, azonban szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy ez nem csupán a kutatás jelenlegi állásától függ, hanem nagyban közrejátszik az is, hogy a földmunkáknál vagy házépítés közben (főleg a község területén) előkerült leleteknek csupán egy része lett az illetékeseknek bejelentve és nyilvántartásba véve. Az ismert lelőhelyek feltérképezése kimutatta, hogy ezek majdnem kizárólagosan a Duna teraszának a szélén és a tőszomszédságában elterülő árterületen helyezkednek el. Itt található az összes lelőhelyek 87,5 %-a. A Duna és az első kanális (csenkei erdő) közötti térség - a településre, a megtelepedésre alkalmas szintmagassága ellenére - gyakorlatilag leletmentes. (Ez azonban nem egészen mérvadó, mert a szóban forgó terület majdnem összefüggően erdősített és ezért a felszíni terepkutatás számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen.

Na lokalite Mužla-Čenkov sa v 9. až 10. storočí rozprestieralo Slovanské hradisko, ktorého časti sa dnes nachádzajú na polohe Vilmakert a Orechový sad. Možno ho zaradiť medzi hradiská s dominujúcou strážnou a vojensko funkciou (Hulínek). Lokalita leží priamo na brehu Dunaja. Ide o polykultúrnu lokalitu, na ktorej bolo doposiaľ zistené osídlenie kultúry s mladšou lineárnou keramikou, želiezovskej skupiny, badenskej kultúry, skupiny Kosihy-Čaka, nálezy z prelomu staršej a strednej doby bronzovej, vekerzugskej kultúry, doby laténskej a obdobia včasného stredoveku - 9. až 12. storočia. Ide o jednu z mála výrazne vyvýšených polôh priamo na brehu Dunaja, medzi Štúrovom a Komárnom.

Medzi rokmi 15. pred našim letopočtom a 395. nášho letopočtu rozšírilo smerom na sever svoju hranicu Rímske impérium. Usadili sa na pravom brehu Dunaja natrvalo a Dunaj sa stal hraničnou riekou. Vybudovali pozdĺž rieky cesty a obranné pevnosti, dodnes nazývané  Limes Romanum. K tomuto rozmachu značne prispela aj v tom čase prebiehajúca klimatická zmena. Dočasné oteplenie v Strednej Európe dokazujú viaceré archeologické a paleobotanické nálezy. V prvom storočí p.n.l. karpatskú kotlinu ovládlo suchšie a teplejšie počasie, podobné tomu aké dnes panuje v severnom taliansku. Toto dokazujú zhustené letokruhy pozostatkov dubov, nálezy mediteránnych rastlín ako sú figy, marhule, broskyne, slivky a hrušky, dokázané pestovanie hrozna na vysokých kordónoch. Toto dokazujú tak archeologické nálezy ako aj vyobrazenia na mozaikách a maľbách z tých časov. Podľa archeobotanických a archeologických nálezov vilových usadlostí z 3-4 stor. p.n.l. tu bolo rozvinuté ovocinárstvo a pestovanie viniča. Po páde rímskej ríše sa z časti zachovalo na území Panónie. Tradíciu pestovania orechov k nám priniesli Rimania. Ako prvý tu začali pestovať marhule, broskyne, čerešne, slivky a hrušky. Obľúbili si ale aj jablká a s obľubou ich množili a sadili. Našli sa aj pozostatky importovaných plodov, ako sú figy, datle a olivy. V obci Fenékpuszta sa našli aj kávové zrná, nemáme ale o tom žiadny písomný záznam.